Novemberben egy izgalmas rendezvényen vett részt csapatunk. Az Életfa Program megrendezte az „Érezd a ritmust!” táncversenyt, amire vezetőnk minden csoportunkat benevezte.

Nagy izgalommal néztünk elébe, mert ez volt első megmérettetésünk. Korán kellett kelnünk, mert 7 órakor indult a buszunk. Ezért az odafelé út csendben, a kisebbek esetében alvással telt.  Időben érkeztünk, kényelmesen készülhettünk fel, arcfestés, öltözés.

Mi is volt még a táborban? Bátorságpróba! Ne ijedjen meg senki, nem tűzben jártunk, és nem is ugrottunk szakadékba. Édesszülőm szerint ugyan az a bátorság, ha az engedélyem nélkül használja a kedvenc tusfürdőmet, de nekünk táborlakóknak kicsit mást jelentett! Mi a vaksötétben kerestük az eldugott labdákat, közben megállapítottuk, hogy nem nyernénk csendkirály játékotJ. De hát nem lehet ezt másként! Ugye?

Ebben az évben is van vakáció! Pihenek, alszom, játszom, gyötröm a számítógépet, focizom éjjel-nappal, persze főleg nappal… Élem a kamaszok tipikus életét, ahogy az én kedves édesapám jelezni szokta mindezt. Szóval ugyanaz és mégis kicsit más. Más, mert ez a második év, hogy Életfa Táboros leszek. Vagyok. Voltam (a villám csapjon az igeidőkbe, hogy még ilyenkor is ezzel kell foglalkozni)J.